Az Erdő Ízei

Rólam

Valahol 11 éves koromban kezdődött ez az egész, amikor egy általános iskolai kiránduláson Visegrád mellett észrevettem két apró facsemetét: egy juhart és egy tölgyet. Kiemeltem őket a földből, hazavittem, elültettem. A tölgy sajnos nem élte túl, de a juhar ma már akkora, mint a házunk. Ez volt az első kapcsolódásom az erdőhöz, még ha nem is tudtam akkor.

Évekkel később, amikor késői huszonévesként a vállamon ezernyi probléma nehezedett, egyszer csak fogtam magam, és elindultam az ismeretlen vadonba. Láttam apró piros bogyót, lilás bogyót, fehér gombát, óriási barna kalapos gombát… és semmit sem tudtam, mi micsoda. Megfogni sem mertem. Elkezdtem ismerkedni, olvasni, tanulni.

Rájöttem, hogy az a kis piros bogyó galagonya volt – a szív gyógyszere. A lila kökény – vitaminbomba. A fehér gomba csiperke faj volt, a hatalmas barna kalapos pedig nagy őzláb. Itt kezdődött egy évekig tartó szerelem a természet iránt, amelyből szenvedély lett.

Azóta megszereztem a hivatalos gomba-szakellenőri képesítést is a Magyar Mikológiai Társaságnál (Akiknek tagja is lettem). Kistermelőként most már azokkal a kincsekkel foglalkozom, amelyeket egykor csak messziről csodáltam. Társam ebben egy triflakereső kutyus (szarvasgomba-kereső), akivel együtt járjuk az erdőt.

Hiszem, hogy minden meg van adatva a természetben, amit régen tudtunk és használtunk is – csak mára elfelejtettük.

Szeretném újra felfedezni ezt a tudást és megosztani is Veletek.

Jámbor Zoltán – Az Erdő Ízei